Szűcs András

 

       

 

Szűcs András 1950-ben Budapesten született, szakterülete az algebrai és differenciáltopológia. Egyetemi tanár, ELTE. Tagja a Doktori Bizottság Matematikai Tudományok Osztályának, az ELTE Habilitációs Bizottságának. Szerkesztőbizottsági tagja a Mathematica Slovacának.

Mi volt az a döntő mozzanat az életében, amely erre a pályára vitte?

Tizenkét éves korom óta fel sem merült, hogy mással is foglalkozhatnék, mint matematikával. Az akkoriban tanult feladattípust („Ha három favágó négy nap alatt, akkor kilenc favágó hány öl fát stb., vö.: Karinthy: Tanítom a fiam) puszta kíváncsiságból még a tanév elején átgondoltam, ezért úgy tűnt, sokkal jobb vagyok az osztálytársaknál. A matematika kedvelése szenvedélyes szeretetbe a Fazekas Gimnázium előkészítő szakkörén, majd később a gimnáziumban töltött évek alatt váltott. Tökéletesen fejezte ki ezt Laczkovich Miklós egy interjúban – ő két évfolyammal fölöttem tanult ugyanott –: „valamennyien a matematika bűvöletében éltünk.” 3. és 4. osztályban már kóstolót kaphattunk a felsőbb matematikából is Pósa Lajos és Pelikán József jóvoltából – akik szintén két évvel jártak fölöttünk ugyanoda –, és akik akkor már igazi egyetemisták voltak, és számunkra halmazelméletből, illetve Galois-elméletből szakköröket tartottak. Hogy a matematikán belül végül is mégsem ezen területekkel, hanem algebrai és differenciáltopológiával kezdtem foglalkozni, azt a szovjet mezőgazdaság rendkívüli termésátlagai okozták. Ez utóbbi kijelentés talán némi magyarázatra szorul.

Gimnázium után a Szovjetunióba jelentkeztem matematika szakra. Egy szovjet egyetemista azzal kezdte tanulmányait, hogy elvitték egy hónapra „kartoskára”, azaz krumplit szedni. A külföldi diákokat ettől megkímélték, így egy hónapig nem volt mit csinálnunk. Ezt az időt arra használtam, hogy bejártam a felsőbb évesek előadásaira.

Volt-e mestere?

Vlagyimir Abramovics Rohlin topológia előadásai érthetetlenségükben is lenyűgözőek voltak. (Később megtudtam, hogy ez a kurzus, melyet Rohlin néhány évvel korábban indított ott Leningrádban, az egész Szovjetunióban, de talán az egész világon az egyik legelső kötelező egyetemi kurzus volt, mely ezen tudomány algebrai topológiai aspektusait is tárgyalta. Rohlin élete bővelkedik kalandos fordulatokban. Bár önkéntesként vett részt a világháborúban, ám minthogy német hadifogságba esett – ahelyett, hogy végzett volna magával –, a hadifogolytábor felszabadítása után és szinte egész későbbi életében számtalan hátrányos megkülönböztetés érte, bár korosztályának egyik, ha nem a legkiemelkedőbb orosz matematikusa volt.)

Rohlin oktatásának rendkívül magas színvonalát mutatja, hogy egykori tanítványai közül négyen is meghívott előadók voltak a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson. Rohlin első számú tanítványa Mikhael (Misha) Gromov, a Bolyai-díj 2005. évi kitüntetettje volt.

Rohlin volt az első, akitől a matematika ezen nagyon nehéz, idehaza akkor és még sokáig alig ismert területéről hallottam. De a legtöbbet mégis Gromovtól kaptam, akinél a szakdolgozatomat írtam. Lenyűgözött Gromov tudása, villámgyors felfogása és zseniális problémafelvető képessége.

Bár a leningrádi kollégiumban leírhatatlan állapotok között éltünk, mégis boldog és büszke voltam, mikor Rohlin és Gromov ötödéves koromban felajánlották nekem, hogy folytassam náluk a tanulmányaimat aspiránsként. Sajnos aspirantúrám megkezdésekor teljesen egyedül maradtam szakmai értelemben, mert Gromov kivándorolt, és Rohlin nagyon beteg volt. Ekkor átkerültem Moszkvába, de ott már igazából egyedül dolgoztam a Gromov által felvetett témán.

Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül?

Van a matematika általam tanulmányozott területén három téma, mely állandó csodálatom tárgya: a.) Az egzotikus gömbök elmélete (azaz azon tereké, melyeknek létezik folytonos bijekciójuk az n dimenziós gömbre, de nincs olyan bijekció, mely az inverzével együtt differenciálható lenne). b.) Az immerziók elmélete (azaz a szingularitásmentes leképezések egymásba deformálhatóságának a vizsgálata. Ismert példa: a kétdimenziós gömb kiforgathatósága). c.) Végül pedig a szingularitások lokális és globális elmélete.Tobiás Ekholm fiatal svéd matematikussal sikerült e három témakört egyesítve néhány nagyon szép tételt bizonyítani. Nevezetesen az összes n-dimenziós egzotikus gömb összes immerzióját tekinthetjük egy adott euklideszi térbe, és ezekből természetes módon kapunk egy algebrai csoportot. Ezt sikerült teljesen meghatározni. Ennek során bizonyos szingularitásokat használtunk fel ezen nem szinguláris leképezéscsoport kiszámolására.

Hazajövetelem után elkeserítően izolált voltam idehaza szakmailag is, egzisztenciálisan is. Rendkívüli örömömre szolgál, hogy ma már szép számú ismert magyar algebrai és differenciáltopológus van. A fiatalabb matematikus korosztályok idehaza általában is sokkal jobban ismerik ezt a területét a matematikának, mint az ötven felettiek.

Mi az a nyitott kérdés, amelyre választ szeretne kapni?

Ki lesz az első magyar Field’s érmes, és mikor?

(Magyar Tudomány, 2007/8.)