Mottó

Harmincegynéhány év ködéből
pördültél elém, Te lány!
Neved olvasva felderengett
egy göndör bakfis, ki félénk, sovány,

és a neved csak egy a tízből,
kire az osztályból emlékezem.
- Úgy gondolom, hogy a fiúra,
ki voltam, nem emlékszel Te sem...

Beszélgetünk...  És lám, az órák
észrevétlenül telnek el.
Egyikünk félszavakkal kérdez,
a másik félszavakkal felel.

Néhány óra, és úgy találom,
mindig is ismerhettelek,
csak később gonoszul elszaggattak
egymástól pajkos istenek -

elmúlt az este, és majd' az éj is.
Illendőségből búcsúzunk.

...Pedig akadna számolatlan
egymásnak sok-sok félszavunk...