Harmincegynéhány év ködéből

pördültél elém, Te lány!

Neved olvasva felderengett

egy göndör bakfis, ki félénk, sovány,

 

és a neved csak egy a tízből,

kire az osztályból emlékezem.

- Úgy gondolom, hogy a fiúra,

ki voltam, nem emlékszel Te sem...

 

Beszélgetünk...  És lám, az órák

észrevétlenül telnek el.

Egyikünk félszavakkal kérdez,

a másik félszavakkal felel.

 

Néhány óra, és úgy találom,

mindig is ismerhettelek,

csak később gonoszul elszaggattak

egymástól pajkos istenek -

 

elmúlt az este, és majd' az éj is.

Illendőségből búcsúzunk.

...Pedig akadna számolatlan

egymásnak sok-sok félszavunk...